A koraszülött babák kezdeti tapasztalatai a felnőttek érintésével kapcsolatosan kellemetlen tapasztalás lehet, fájdalommal járhat. Az első dolog, amit a szülők tehetnek az esetleges negatív tapasztalatok ellensúlyozása, valamint a kötődés kialakulása érdekében, hogy nyugalmat és biztonságot közvetítve megérintik, megsimogatják kisbabájukat.  A szeretetteljes érintés jelentősen hozzájárul mind a baba, mind a szülő testi és lelki gyógyulásához. Számos megfigyelés bizonyította, hogy azok a koraszülött babák, akiket rendszeresen simogatnak, masszíroznak és hallhatják szüleik hangját a kórházban töltött idő alatt, gyorsabban fejlődnek, gyarapodnak. Fokozott izomtónusuk megszűnik, továbbá ritkábban figyelhető meg légzéskimaradás. További kutatások bizonyították, hogy a masszázsban részesülő koraszülöttek kortizol (stressz hormon) szintje csökken és aktívabbá válnak, valamint kevesebbet sírnak,mely nyilvánvalóan a fájdalom csökkenésének köszönhető, továbbá érzelmileg elérhetőbb, nyugodtabb csecsemők lettek. Mindezek eredményeképp a masszásban részesített koraszülött babák korábban elhagyhatták a kórházat.

Egy koraszülött kisbaba először érzékenyen reagálhat az érintésre. Ezért alapelv, hogy lassan, a baba reakcióit folyamatosan megfigyelve közeledjünk felé. Először lágy hangon beszéljünk, dúdoljunk hozzá, az édesanya hangjától a kisbaba megnyugszik.  Fontos, hogy a lehetőségekhez mérten az édesanya is nyugodt legyen, hiszen a babának erre is szüksége van. Tapasztaljuk ki, hogy milyen és mennyi  inger - érintés, hangok, szemkontaktus - az, amit a baba be tud fogadni.

Kezdetben, a kórházi tartózkodás ideje alatt a masszírozás egyszerű érintésekből álljon. A „rendes” masszázs mozdulatok kivitelezése ekkor még nyilvánvalóan akadályokba ütközik. Az érintés a következőképp történjen: helyezzük homorú tenyerünket a pici testére, és érezzük, hogy kezünk teljesen ellazul. Érezzük, hogy a melegség szétárad a kezünkben és kisbabánk testét megnyugtatja. Közben lélegezzünk mélyeket, próbáljuk meg a hasi légzést alkalmazni. Közben folyamatosan figyeljük kisbabánk jelzéseit, s ettől tegyük függővé, meddig tart az érintés. Nagyon fontos, hogy a kisbaba már ekkor érezze, hogy tiszteletben tartjuk igényeit. Vannak csecsemők, akik karjukat a mellkasukhoz, jelezve, hogy ezt a területet védeni szeretnék. Támogassuk őt ebben a védekezésben azáltal, hogy teljesen ellazult kezünket a pici összekulcsolt karjára tesszük. Az érintéssel fokozatosan rátérhetünk konkrét testrészre is, természetesen amelyikhez hozzáférünk: fej, láb mellkas. Fogjuk kezeink közé az adott testrészt, mintha egy drágakövet őriznénk. Kezeink legyenek tökéletesen lazák, és mi magunk is lazuljunk el a mély hasi légzés segítségével. Közben nyugodt hangon beszéljünk a babánkhoz, biztosítsuk őt türelmünkről, szeretetünkről. Biztassuk őt, hogy hamarosan hazatérhetnek, és egészséges, boldog baba lesz. Ha érezzük, hogy kisbabánk ellazul, dicsérjük őt meg érte.

Ha lehet, a kórházban töltött idő alatt minden nap végezzük el a fenti érintéses technikát. A hazatérést követően – addigra már a kisbaba kellően hozzá szokott az érintéshez - el lehet kezdeni a babamasszázs mozdulatok alkalmazását, a fokozatosság elvét betartva. Ahogy a baba ingerküszöbe emelkedik, úgy a masszázzsal töltött percek is egyre hosszabbá válnak.